Sötétben

Tegnap este meglátogatott egy bukott angyal, leült mellém az ágyamra és tűhegyes ráspolyszerű szárnyival ölelt át. Testét nem fedte fel teljesen, füst borította jelenlétét.nem kérdeztem tőle semmit, mert éreztem hogy mindent tud rólam. nemtudtam miért jött. aztán nyugodtan elővette szerszámait amit emberek szívének kínzására kapott. mindegyik csillogott, a besurranó holdfény világította meg őket. valami földöntúli fém és gyémántszerű ötvözetből lehettek. ahogy karmaiban tarotta őket éreztem tiszteletét irántuk. volt köztük mindenféle: lyukasztó, nyúzó, zúzó, daraboló, de a legveszedelmesebb az egy préselő szerkezet volt. megmutatta, kezembe adta, éreztem földöntúli súlyát majd észrevettem hogy törött volt. elkezdett csendesen hang nélkül könnyezni, tűzcseppek hulltak szeméből. égette őt, s minél tovább könnyezett - mert neki nem szabad - annál jobban tüzesedett tekintete. marta lelkének sava. így nyílt meg. éreztem hogy magát kínozza vele, meg azt is hogy belenyugodott.mást nem mutatott magából, csak tekintetét. mikor rámnézett és kezembe adta a törött szerszámot "belédtört" - ennyit mondott, csak néztem és néztem, egy idő után már másra nem emlékszem csak arra hogy tűz-színű pupillái nagyobbodnak, csak őket látom, mintha elmerülnék bennük.

S fejest ugrottam a tűz tengerébe, nem égetett, éltetett, lüktetett, mint a szív dobogása.
Alámerültem.
Utaztam belsejében, kinyitotta kapuit, megmutatta pillanatait.
Láttam hogy ő találta fel a szerszámokat, büszkélkedett.
Sokezer éven át tartó kisérleteivel fejlesztette tudományát,
S élvezte a sötét nagyúr adományát: szabadságát a szívekbe ki- és bejárását.
Hatalom, erő, félelem-nélküliség, s a mindent legyőző Vágy.
Majd, lelke legmélyén szörnyű kapukon, hidakon, falakon átkelve egy könyvre mutatott.
Ezt mindenki elől őrizte.
Éreztem hogy teste rángatózik, vonaglik, küszköd létével ahogy felfedi titkait,
S meghal, ha mindent megmutat.
Kinyitottam.
A könyvben ez állt:
" Isten oldalán ne ismerj vágyat, csak szeretetet!
Soha ne feledd felnyitni szíved titkait minden pillanatban.
Kételyek mocsarában elnyel a mélység,
S úrrá lesz rajtad a külső sötétség"

S láttam őt buzgó kis őrangyalként mosolyokat építeni a gyermekek arcára,
Játszani a kedves végtelennel, alakítani a véletlenek útvesztőjét.
S láttam ahogy kulcsot kap a szívekhez - amit kevesen érdemelnek.
Szabad ki-be járást

Váratlanul elködösödött minden.
Izzadtam, gőzölgött lehelletem
Épphogy elégtem, és felismertem:

Halálra kínoztatta magát velem.

Utolsó pillanataiban megnyílt egy élőnek,

Isteniként akart meghalni.

A könyvében olvasottak visszhangzottak fejemben...