Mindig is csiklandozta "agytekervényeimet" egy másik világ. Azt amit nem lehet logikusan és a legalaposabb érvelésekkel sem elmondani, megmagyarázni vagy megtanulni. Ami csak a születők ajándéka. Azok közül sem tudja mind azt hogy neki megadatott. Egyszerűen csak érzi. De nem csak érzelmekről beszélek itt, hanem a két párhuzamos értelem-érzelem egyenesek találkozáspontjáról a végtelenben. Kutatásaim során eljutottam odaáig hogy ki merjem jelenteni azt hogy a találkozáspont nem csak egy egyszerű pont, hanem egy világ amit csak pillanatokra lehet átélni. Mindezt azért, mert az emberi értelem-érzelem valami miatt képtelen tovább azt az állapotot fenntartani. Mert képtelen arra hogy ne tekintsen vissza. És a látvány, onnan a leghegyesebbszög nézőpontjából, szinte sokk-ként visszapofozza az amúgy is meghökkent elmeállapotot a "felfedezett" világba, ahol értelem és érzelem külön életképesek, azért mert így hiszi. Elválasztják őket úgy hogy nevet adnak nekik. A meghökkenés ami egy pillanat alatt érzelmek és gondolatok közös hullámainak frigyévé változik, csupán csak a születők önmaguk burkának repedése, amelyen keresztül lépnek kapcsolatba a másik világ-gal.
De oda, ahol örök-életű a "minden lehetséges" és örömtől viharozva, ismeretlen fénytől csillogva járja az "igazság" névtelen tereit, nem az odavezető úton lehet eljutni. Mert mindig "onnan" indulunk .
Ők, a születők, a lét tapasztalók azok akik kaphatnak ebből a világból, mert ők emlékeikben részesei voltak. Te, ki ezt olvasod, mire emlékszel a másik világból? De még mielőtt gondolkodnál állj meg! Távol áll tőlem hogy felébresszem benned a vágyat az iránt a világ iránt, mert ha a vágy megszületik akkor az a világ meghal, és csak pillanatokra........
No comments:
Post a Comment