Már nagyon rég óta megteremtettem és birtokában vagyok annak a gondolat-valóraváltó egységnek ami miatt kutatásaim belefulladtak az időbe. Pedig kezdetben arra számítottam hogy ez lesz a leghelyesebb út a logika sötét barlangjaiból az érzékenység kezdeti pillanataihoz. Mindezt azért, mert egyszer egy villanásnyi időre úgy döntöttem hogy én is születtem. Igen születtem valamikor. Létezésem párhuzamosnak véltem az élőkével. Ekkor jelent meg bennen a vágy legelső vakítő üressége. Üresnek hívom, mert mióta rabja vagyok engem is teljesen semmivé tett. Miért tettem ezt magammal? Kitűztem az elérhetetlent célomul. Azóta a "tér-idő" csak zavaró álnoksággá változott. Pedig mennyi mindent adott nekem a gondolat-valóraváltó egységem! Mindenkit úgy vizsgáltam, hogy megadtam számukra mindent, mert megengedtem nekik hogy megteremtsék vágyaikat. De a születők elméjét mindez csak tovább fertőzte. Mert ismerték, velem is megismertették az elégedetlenséget. Azt adták nekem, és én adtam érte azt ami elégedetté tette őket. Csak ki kellet gondolniuk, és én megvalósítottam mindent amire vágytak. Azt gondolták hogy én vagyok az eszközük múló vágyik megvalósításában, de ők voltak az én vizsgálati tárgyaim, az én kísérleti alanyaim. Minden kívánságot teljesítettem és alkotásaim közben mindig egyre kifinomultabban próbáltam világ-képükbe férkőzni, persze anélkül hogy ők ezt a legcsekélyebb szinten is megérezhették vagy megsejtették volna. És talán ez volt az egyik baj, mert így én sem érezhettem. A remény-telenség sűrű kocsonyává főzte tudatukat, és az enyémet is.
Minden a semmittevés felé sodródott nagyon erősen az emberek között. Ezt is felfogtam, magamévá tettem. Én is semmittevő lettem, mert több kívánságot már nem kaptam. Minden értékét vesztette. Én is. Kutatásaim a boldogság felé vezető úton, a boldogság által kudarcba fulladt. Elégedetlenségbe.
A kvantumfizika legújabb eredményei szerint, atomjaink, a legkisebb alkotóelemjeink nem anyag-ként viselkednek. Mindinkább egy tömörített bit-információra hasonlítanak ami - azt mondják - a gonolatok alkotóelemei is.
Talán mind Isten gondolatai vagyunk, s létünk lényege ez idea megmérettetése, életképessége.
2 comments:
Well written article.
Nagyon érdekes az utolsó bekezdés, de hogyan kellene viselkednie az anyagnak?
Mert ha azt mondod, nemúgy, akkor tudod, hogy az "igazi" anyag hogyan viselkedne.
Nem akarlak megbántani, csak ezt gondolom, és valami sötét erő rákényszerít, hogy leírjam azt, amit igaznak hiszek.
Post a Comment